Magyar népi cserépedények

Az agyagművesség a legősibb mesterségek közé tartozik. Az ember a
föld minden táján ősidők óta agyagból edényeket formált, és tűzben
kiégette. Az agyag plasztikus, alakítható, kiégetés után kemény, törékeny
lesz, de cserepe még töredékeiben is időtálló. A régészek cseréptöredékekből
ki tudják olvasni a régmúlt idők történetét, hogy hol, mikor
készült az edény, s milyen célt szolgált.
E könyvecske azonban nem a földben talált cserepekről tájékoztatja
olvasóit, hanem azt mutatja be, milyen edényeket használtak valaha a
magyar falvakban. A tábláinkon látható fazekakat, korsókat, tálakat
fazekasok készítették a múlt század végén és századunk elején, mintegy
száz évvel ezelőtt. Lábbal hajtható korongon formálták, majd fazekaskemencében
égették ki. Néha nagyon messzire vitték eladni, elcserélni
kenyérnekvalóra. Csákvárról a Dráváig mentek lovas kocsival;
Vas megyéből Somogyig, Tolnáig jártak; a gömöri fazekasok a délalföldi
városok vásárain egész halom cserépedényt raktak ki. Petőfi
hőse, János vitéz kivel találkozott a világ végén? 'Fazekasé volt a szekér,
melyet látott; / Kereke tengelyig a nagy sárba vágott' - János vitéz
segítette ki a kátyúból.